Az NBI-ben szereplő Dunaújváros csapatából kettős játékengedéllyel a Kecskemét csapatához szerződött két fiatal játékos. Felső Anna jobb átlövő, Sári Barbara beállós poszton erősítette és reméljük a továbbiakban erősíteni is fogja a kecskeméti csapatot. Mindkét játékos a KNKSE utolsó öt bajnoki mérkőzésén pályára is lépett. Őket kérdeztük.
- Elsőként hogyan fogadtátok azt a hírt, hogy egy alacsonyabb osztály csapatánál fogtok játszani?
Anna: - Én nagyon örültem neki, mert ez plusz játéklehetőséget jelentett számomra.
Barbara: - A lehetőséget mi kerestük és mi szerettünk volna valahol játszani! Ez a dolog épp kapóra jött és én a magam nevében nagyon örültem neki. Abban bízva, hogy több játéklehetőséget fogok kapni és a fejlődésemhez ez elengedhetetlen. Sok példa van előttem olyan, akik így több évig is ilyen formán játszottak.
- A kecskeméti lányok egy edzőmérkőzés erejéig már jártak nálatok Dunaújvárosban, de az ott látottakon kívül tudtatok-e valami mást a Kecskeméti NKSE csapatáról?
Barbara: - Sajnos nem sok információm volt róluk. Annyit tudtam, hogy most kerültek fel nb1/b-be, és a céljuk a bennmaradás. Ezért is kértek tőlünk segítséget. Mi meg természetesen kapva kaptunk az alkalmon.
- Hogyan sikerült beilleszkednetek a csapatba? Mennyire más ez, mint a profi, munka és teljesítés tekintetében?
Anna: - Bevallom, nagyon féltem az első találkozás előtt, hogy fognak majd fogadni a lányok. De mindenki nagyon kedves volt velem.
Barbara: - Én úgy gondolom, kezdünk beilleszkedni! Nagyon jól érzem magam, aranyosak a lányok és úgy érzem befogadtak minket, aminek nagyon örülök. Azért sok mindenben lehet érezni a különbséget a két csapat között, de ebbe most nem szeretnék belemenni.
Felső Anna
- Igaz keveset vagytok itt, mondhatni csak a mérkőzéseken, de ez a néhány óra milyen számotokra? Hogyan érzitek magatokat Kecskeméten?
Anna: - Én nagyon szeretek itt lenni. Igaz nem sok edzésen lehettünk együtt a lányokkal, de amin voltunk azok nagyon jó hangulatban teltek.
Barbara: - Mint már az előbb is említettem nagyon jól érezem magam. Igen keveset tudunk itt lenni, de remélem elfogadják, hogy nekünk először is a Dunaújvárosban kell helyt állnunk és ez a legelső számunkra.
- Barbara, te leginkább a csapat beállósaként harcolsz a gólokért. A családnak rajtad kívül van egy nemzetközileg nagyon elismert játékosa is, aki ugyan ezen a poszton világsikereket ért el. Ki ő?
- Igen van, ő az anyukám Kocsis Erzsébet, aki egykor a Világ legjobb kézilabdázója volt!:) Nagyon, nagyon sok időt töltünk együtt, szinte a nap nagy részében együtt vagyunk, hiszen ő most a csapat körül tevékenykedik. Természetesen mivel sportos család vagyunk, sokszor kerül nálunk szóba a kézilabda, főleg meccsek után. Anyukám nagyon sok mindenben tud nekem segíteni nélküle és az apukám nélkül valószínű most nem lennék sehol!:)
- Mindig elkísér a mérkőzésekre. Kecskeméten a mérkőzések alatt sokat beszélgettünk. Azt látom és érzem, hogy mindene a kézilabda. Óriási lelki energiákat fektet abba, hogy segítsen téged. Miként éled meg azt, hogy olyan példakép van a családban, amit nehéz lesz túlszárnyalni?
- Az elején nagyon nehezen dolgoztam fel, most is vannak olyan pillanatok, amikor ez nagy nehézségeket okoz. Próbálunk átlagos életet élni, ami nem mindig sikerül, de természetesen mindig a kézilabda az első és az is marad.
Sári Barbara
- Mindketten iskolába jártok. Hova? Hogyan tudjátok összeegyeztetni a tanulással a profi sportot?
Anna: - Én a dunaújvárosi főiskolára, sportkommunikátor szakra. Nagyon nehéz összeegyeztetni a kettőt egymással. Ha esetleg délután nincs edzés, akkor iskolába megyünk.
Barbara: - Én Budapestre járok főiskolába. Nehéz összeegyeztetni, ezt szerintem mindketten így gondoljuk. Próbálkozunk, több-kevesebb sikerrel. Most válik igazán nehézzé az iskola, mert megkezdődik a vizsgaidőszak…
- Az NBI-ben már két hete befejeződött a bajnokság, az NBI/B-ben most hétvégén. Mivel telnek majd napjaitok a tavaszi bajnoki rajtig? Mit vártok a következő évtől?
Anna: - Hát újvárosban most megy az alapozás. Készülünk a januári rajtra. 5-en Békéscsabára utazunk Magyar Kupát játszani, majd megkezdjük a tavaszi szezont is a Siófok ellen. Szóval edzés, edzés hátán, mellette az iskola. Na es persze készülődünk a karácsonyra… :D
Barbara: - Edzéssel, edzéssel és edzéssel telnek a napok. (Persze egy kis ajándékvásárlás mindig belefér.) Nem sok szabadidőnk van így sem, hogy nincsenek meccsek. Én nagyon sokat várok a tavasztól, remélem sikerül megőriznünk a mostani helyünket a tabellán és a Magyar Kupában is sikerül továbblépnünk! Remélem tavasszal is sok jó meccset fogunk játszani és minél több ponttal befejezni a bajnokságot. A Kecskemétben pedig minél előrébb kerülni a bajnokságban és bízom benne, hogy továbbra is segítségére leszünk a csapatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése